Szelíd tekintete, halk, anekdota-meséléshez illő mély hangja és marcona alkata kettős érzést kelt az emberben. Ilyen tehát egy kárpátaljai farkas, aki most Békés megyébe tette át székhelyét néhány hétre. Fiatalon is kalandos életutat tudhat maga mögött Katkó Ferenc, a kárpátaljai születésű magyar színész. A Kijevben megszerzett színművészeti diploma után, rövid egri mesterkurzust követően Szabadkára került és hét évig az ottani népszínház társulati tagja volt. Útja innen haza, a kárpátaljai beregszászi színházhoz vezetett, majd szabadúszóként játszott és játszik ma is Debrecenbe. Az Aska és a Farkas című Ivo Andrič darab Zalán Tibor általi átiratában január közepétől a Békés Megyei Jókai Színházban a farkas szerepében láthatjuk.

- Általánosan az a tendenca, hogy a határon túli magyar színészek az anyaországi színházakban játszanak, vagy otthon. Hogyan fogalmazódik meg benned, hogy kárpátaljaiként egy másik, magyarok lakta, de idegen országban vállalj szerepet?

- Nem volt tudatos döntés, hogy a Vajdaságban akarok élni. Igazából korábban csak egyszer, gyerekkoromban voltam Szabadkán, amikor még virágzott a jugoszláviai bevásárló turizmus. Kilencvennyolc nyarán, Egerben Beke Sándor szervezett egy mesterkurzust határon túli friss diplomásoknak. Ott találkoztam Szorcsik Krisztával és Mezei Kingával, akikről kiderült, hogy vajdaságiak és ők mondták: menjek. Túl nagy rábeszélés nem kellett, kerestem magam, kerestem, hogy mit kezdjek magammal. Egerben megírtam az önéletrajzomat, Krisztáék elvitték, Kovács Frigyes a magyar társulat igazgatója és Hernyák György főrendező adott egy esélyt és végül ott ragadtam. Amikor jobban megismertem a várost, gyerekkori képek ugrottak be. Megtaláltam a boltot, ahol focicipőt vettem, vagy a bank, ahol a pénzt váltottuk. Nagyon megszerettem Szabadkát. A mai napig van egy bizonyos honvágyam. Azt a beilleszkedést, amit az ember egyetem után elkezd - vagy vissza, hazakerülve, vagy máshol ,- azt ott töltöttem. A suli után ott alakultak ki a baráti kapcsolataim, vagy akár a „nőügyeim".
- Magyarként mennyire volt nehéz elfogadtatnod magad Szerbiában?
- Rengeteg szerb barátom van Szabadkán. A színház eleve két tagozatú. Van magyar társulat és szerb társulat. Biztos, hogy van ellentét, magyarellenesség, de én személyesen ezt nem tapasztaltam. Ebből, hogy magyar vagyok soha sem volt konfliktusom sem Szabadkán, sem Kárpátalján. Biztos akadnak kirívó esetek. Talán jól kerülöm ezeket a szituációkat. Az első magyarverést, ami Szabadkán történt, a magyar televízióban láttam. A feliratokkal én is találkoztam, de nem foglalkoztam vele. Keresztanyámék, akik Magyarországon éltek, eljöttek a Charlie nénje bemutatójára, teljesen pánikba voltak, hogy mi lesz a magyar rendszámú autóval. Semmi nem lett, nem volt belőle probléma. Nem is nagyon tudok ilyen konfliktusokról. Talán csak arról, hogy Fekete Péter kocsijának kiszúrták a kerekeit. De ez az ő sztorija...
- A Békés Megyei Jókai Színházban Hernyák György rendezi a darabot, akivel már Szabadkán is együtt dolgoztál. Neki köszönhető, hogy most itt vagy?

- Nem tudom, kinek köszönhető. Fekete Pétert is Szabadkáról ismerem, rendezett néhány darabban. Amikor tavaly szabadúszó lettem, felhívtam, hogy tud-e valami munkát. Akkor derült ki, hogy igazgató lett. Utána nem is beszéltünk. Tudod, ismerőstől valahogy másképp kér az ember... Nem szívesen. Szóval, nem hívtam utána. Viszont nemrég megkerestek, hogy jöjjek és játsszam a farkas szerepét. Ma sem tudom, hogy a Hernyák vagy a Fekete ötlete volt. Örültem neki, jöttem.
- Milyen érzés Békéscsabán?
- Nagyon tetszik. Nyugodt, hangulatos, jó hely. Nagyon jó a társaság, igazán remekül érzem magam.
- Játszanál itt többet, akár társulati tagként is?
- Ha hívnának, szívesen jönnék. A valahova tartozás biztonságérzetet ad, a szabadság pedig a kifizetetlen számlákat vonja maga után. Volt, hogy egy évig semmi munka nem volt. Az nem olyan érzés, amit újra örömmel átélnék. Most castingokra járok, nem tudom, mit hoz a jövő.
- Kárpátalján ismert színésznek számítasz, büszkék rád a gyerekkori barátok?
- Az otthoni barátok, ismerősök közül még senki sem látott élőben a színpadon. Amikor egyikkel-másikkal találkozok, kérdezik, hogy tényleg deszkából van a színpad? Egyszer azt mondták: jó, hogy színész vagyok , mert legalább lesz Van Damme-nak utódja. Falusi gyerek vagyok - senkit sem megbántva - ott Chuck Norris, meg Van Damme a színész. És persze Schwarzenegger.